2024. március 3. vasárnap

Kömlőd község

Kömlőd

Hírek

"Akire büszkék vagyunk" Molnár Eszter

„Akire büszkék vagyunk” sorozatunk következő bemutatkozó fiatalja Molnár Eszter, a Tatai Református Gimnázium 11. osztályos tanulója, egy igazán összeszedett, megfontolt fiatal lány, ezt a kérdésekre adott válaszai is jól tükrözik, nem is volt más dolgom, mint feltenni neki néhány egyszerű kérdést.

Mióta sportolsz?
Lassan több, mint 10 éve vívok. Tatán kezdtem, az OMS-Tata egyesületben (ami azóta szponzorváltás miatt nevet cserélt, jelenleg a Tom-Ferr-Tata VSE leigazolt versenyzője vagyok), a Vaszary János Általános Iskola tornatermében. Amióta megismertem ezt a sportot, úgy érzem, helyreállt az életem. Amikor először ráléptem a műanyag padlóra, még nem sejtettem, hogy még jó sokáig ott maradok.
Hogyan ismerted meg ezt a sportágat?
A testvérem által találtam rá erre a csodálatos szenvedélyre, ő kezdett el edzésekre járni. Előtte balettoztam és mazsoretteztem, de a balettot abbahagytam, mert nem éreztem jól magam az ottani közösségben, nem voltam elég hajlékony hozzá. Egyik alkalommal, mikor a bátyámért mentünk az edzés végén az edző megjegyezte, hogy milyen szép, magas lány vagyok, nem akarok-e vívni. Felcsillantak a szemeim, a szüleim is erősen támogattak ebben, mert úgy gondolták jó lenne még egy sport a tánc mellé.

Miért tetszett meg ez a sportág?
A bátyám sokat mesélt, hogy milyen jól érzi magát, én is ki szerettem volna próbálni. Vonzott a jó hangulatú edzés, tetszett a fehér védőruha, kíváncsi voltam a pengék csattogásának rejtelmeire. Először nem is igazán fogtam fel, hogy mit csinálok, csak élveztem a mozgást, a játékokat, a társaságot. Nagyon megkedveltem az edzőmet, igazából ő vezetett be a sportág a valódi szeretetébe. Aztán ahogy egyre jobban a vívással foglalkoztunk, úgy leltem nagyobb örömömet is benne. A pontos mozdulatok, a türelemjátékok egy-egy asszó alatt igazán izgalmasak, figyelni kell minden mozdulatára az ellenfélnek, fejben folyamatosan jelen lenni, koncentrálni. Na igen, a fizikai erőn túl itt nagyon fontos a mentális fókusz. Ez nagyon sokat segített nekem később is, a tanulásban, de magában az életben is. Egy-egy győzelem múlhat azon, hogy melyik fél akarja jobban azt. A vívás rengeteget segített az akaraterőm és a kitartásom fejlesztésében.

Hol edzel, és mikor, mennyit?
Tatán vannak az edzések a Vaszary-ban, hetente kétszer járok, egyszer hétfőn két órát, este 6-tól 8-ig, aztán szerdán három órát, délután 7-től 8-ig. A szerdaiból egy óra kondi, kemény fizikai erőnléti gyakorlatokat csinálunk, a maradék kettő pedig maga a vívás. Többször sajnos nem tudok menni, mert nehéz Kömlődről az esti órákban átjárni, ráadásul össze kell egyeztetnem az iskolával és a délutáni óráimmal. Csellózom immáron 8 éve, a zeneiskolai órák, a kötelező vonószenekar miatt nehéz a hetet beosztani. Ráadásul 11.-es vagyok, ott vannak a fakultációs órák, 3 ilyen órám van, matek, töri, német, a tanulás ennél csak egyre nehezebb lesz. Idén szeretnék előrehozott érettségit tenni angol nyelvből, erre is nagyon sokat kell készülnöm.

Versenyek?
Nincsenek olyan gyakran versenyek egy évben, legalábbis országos versenyek. Én még csak országos versenyeken voltam, sajnos még nem jutottam messzebb, de remélem, majd fogok. Nagyon szeretek versenyezni, élvezem a versenydrukkot, az adrenalint, szeretek ismeretlenekkel vívni. Sajnos Tatán már nem igazán vannak az egyesületben velem egykorú lányok, szóval egyedül szoktam felmenni egy-egy versenyre, de ez a lényegen nem változtat. Szeretem érezni egy-egy hosszabb verseny után a fáradtságot, mert akkor tudom, hogy megdolgoztam az eredményért, bárhogy is sikerült. Számomra mindig is az volt a cél, hogy mindent beleadjak, hogy ne jöjjek le úgy a pástról, hogy még lett volna bennem erő, csak nem adtam bele. Szinte az első verseny óta az élvonalban voltam, a vívásban az első nyolc kap érmet, ezért nagyon sok medált gyűjtöttem az évek során. Ezek közül a legjobbak: országos második és harmadik hely, 2023-as diákolimpiai második hely egyéniben, csapatban harmadik hely. Idén 8. alkalommal fogom megkapni Tata város külön elismerését az eredményeimért és kitartó munkámért, egy díj formájában.

Mit ad neked a sport?
Rengeteg mindent. Megtanított küzdeni, harcolni és nem adni fel, mert az utolsó pontig meg lehet fordítani az eredményt. A vívás segít átlendülni a mindennapokon, a feszültségeken, nehézségeken. A tanulásban is emiatt lettem olyan jó, tudok fókuszálni egy adott dologra, ám ha kell, meg is tudom osztani. Szeretetet ad nekem, találtam valamit, amit élvezek, és amiben úgy érzem, jó vagyok. Ez egy olyan időtöltés, amit igazán élvezek, ami ténylegesen kikapcsol és feltölt. Fizikailag elfáradok, de lelkileg maximumon is túlcsordulok.

Példakép?
Amikor elkezdtem vívni a Kun Anna ruháját kaptam meg, ami egy hatalmas erőt adott nekem. Sokan kérdezték, hogy miért nem változtatjuk Molnár-ra a hátamon levő feliratot, de én mindig csak mosolyogtam azt mondva, hogy nekem jó így. Szerettem volna hasonlítani rá, már akkor is eredményes sportoló volt. Felnézek rá a mai napig, amikor vívunk mindig mond egy-két tanácsot, nagyon hálás vagyok neki. De az életben az igazi példaképeim a szüleim, legfőképpen az édesanyám. Mindent megadtak és máig megadnak nekem, biztosítják a vívást, édesapám minden egyes alkalommal megvár, csakhogy én ott maradhassak este 8-ig az edzésen. Elvisznek a versenyekre, egész nap követik az eredményeket, mellettem állnak győzelemben, vereségben.

Tanulás?
A vívás már az általános iskola óta velem van, szóval ezzel együtt tanultam meg tanulni. Néha tényleg nehéz, mert az éjjeli órákban kell még az egyik könyv fölé hajolnom, de hála a sportágnak, belerázódtam a nehézségekbe. Amikor tanulok sikerül csak arra koncentrálnom, ezt is a vívásnak köszönhetem. Mindig is maximalista voltam, mindenhol a legjobban szeretnék teljesíteni, ez a jegyeimen is meglátszik. Ahogy a mondás tartja: teher alatt nő a pálma. Sokszor kérdezték, hogy hogyan bírom, miért nem adok le valamit, de én egyszerűen nem tudok lemondani se a vívásról, se a csellóról. Ha abbahagynám, üres lennék, hiányérzetem lenne, talán nem is lennék önmagam. A vívás hozzám tartozik, a részemmé vált.

Távlati célok?
Nem tudom még, hogy merre akarok továbbtanulni vagy, hogy mivel. A vívást nem szeretném abbahagyni a gimnázium után se, minél tovább akarok versenyezni is, de ha csak az edzések jönnek össze, számomra már az is hatalmas öröm. Én az élvezet miatt sportolok, minden egyes edzésért hálás vagyok. Persze szeretnék minél messzebb jutni a vívással, ameddig csak lehet, de nem szeretnék olyan elvásárokat tenni magam elé, amiket nem tudok teljesíteni. Az elkövetkezendő időszak nagy változás lesz számomra, elkezdődnek az érettségik, a végzős év, a felvételi eljárás, szalagavató és így tovább… Abban bízom, hogy a vívás még nagyon sokáig az életem része lesz, ha rajtam múlik, örökké.

Így legyen! :)

Belestünk a bölcsibe

Belestünk a bölcsibe...
Már nem kell sokat várniuk az apróságoknak, akik elsőként vehetik birtokba Kömlőd szép, új mini bölcsődéjét. A működési engedély megérkezett, az első szülői értekezlet is megtartásra került, ahol szép számmal jelentek meg az érdeklődő szülők. Minden készen áll a kezdésre, a csoportszoba berendezve, színes játékok, mesekönyvek, tágas játszóudvar várja a kicsiket, hogy hangos kacagással, vidámsággal töltsék mindennapjaikat.

"Akire büszkék vagyunk" Juhász Kinga

„Akire büszkék vagyunk” sorozatunkban most a 4. osztályos Juhász Kingát mutatjuk be. Kinga szüleivel, nagyszüleivel és öccsével él Kömlődön. Jelenleg 4. osztályba jár Kocsra, a Vincze Imre Református Általános Iskolába. Kingánál korán észrevették a szülei, hogy különösen szépen rajzol, már óvodás korában, sőtnem csak szépen rajzolt, de festett is. Eleinte könyvekből, majd ahogy nőtt, az internetről kezdett másolni, videók alapján saját maga kezdte elsajátítani a rajzolás és festés különféle technikáit, olyannyira, hogy már komoly hobbyjává vált, kb. egy éve pedig oszlopos tagja az Aranykezek Művészeti Csoportnak Környén, ahol Salamonné Helter Erika életmód-tanácsadó, terapeuta, okleveles rajzvizsgálati szakértő, amatőr képzőművész, a csoport alapítója tanítja a gyerekeket szebbnél szebb alkotásokra. Minden szombaton ide jár Kinga, a környei Művelődési Házba, ahol 2 óra intenzív foglalkozáson vesz részt. Itt a tehetséges gyerekek nem csak egyszerűen rajzolgatnak és festegetnek, hanem igazán megtanulják hogyan is kell azt művelni és fejlődnek, szélesedik a kreativitásuk és a látásmódjuk, a tehetségüket pedig számos kiállításon és pályázaton megmutathatják. Kingának is folyamatosan szerepelnek festményei, például a tavaly ősszel a környei Művelődési Házban „Színekbe mártott mesevilág” címmel, vagy a Szent Borbála Kórház radiológiájának folyosóján megrendezett kiállításon, rengeteg oklevéllel és emléklappal gazdagodott egy év alatt. Tavaly Skolik Ágnes írónő hirdetett pályázatot Mosolymadár című mesekönyvéhez, hogy a könyvben szereplő történetekhez készítsenek a gyerekek rajzokat, és a legszebbeket kiválogatják és bekerülnek a könybe. A pályázaton 500 iskola vett részt és abból 70 gyermek rajzát választotta ki az írónő, köztük Kingáét is, akinek illusztrációja a „Tudok olvasni!” mesébe került bele. Kinga naponta hódol szenvedélyének, persze idő függvénye, mert a tanulnivalók, egyéb elfoglaltságok mellett inkább csak hétvégén jut több ideje a rajzolásra. Szombatonként, miután hazaér Környéről, akkor általában otthon folytatja és nekiáll rajzolni, festeni. Boldogan meséli még, hogy másik nagy kedvence a mazsorett, amit 4 éves kora óta nagy-nagy szeretettel űzött a kömlődi csoporttal, de sajnos azt a csoport felbomlása miatt abba kellett hagynia. Itt is sok szép eredménnyel, éremmel büszkélkedik, amit a csapattal együtt szereztek. És még mindig lelkesen mesél egy másik szeretett időtöltésről, ami egy kislánytól talán picit furcsának is tűnik, a horgászatról. „Imádom hobby”, ahogy ő nevezi, családi közös kikapcsolódás, amikor csak tehetik, és szezon van, mindig pecáznak. Kingának saját horgász engedélye van, beetet, felfűzi a csalit, bedob, mint a felnőtt horgászok. Gyermek horgász versenyen is megmérettette már magát, és fogott is saját maga halat. Szülei méltón büszkék rá, és bár korai még a hogyan továbbon gondolkodnia, az biztos, hogy a rajzolás és festés mindig az élete része lesz.

Meghívó bölcsődei szülői értekezletre

Kedves kömlődi kisgyermekes szülők!
Az újonnan megnyíló Kiscsibe Mini Bölcsőde első szülői értekezletet tart 2024. február 15-én, csütörtökön, 16,00 órai kezdettel!
Minden érdeklődőt szeretettel várnak!
Helyszín: Kömlőd Község Önkormányzat Polgármesteri Hivatala,Kömlőd, Szabadság utca 9.

Ismét javítjuk a Parnaki utat!

Ismét a Parnaki utat javítjuk!
Az önkormányzat két kollégája, Pálinkás Ferenc és Tóth Tibor a tegnapi napon ismét megkezdték a Parnaki út kátyúinak javítását. Nem kevés pénzébe kerül ez az önkormányzatnak és nem kis munkájukba a kollégáknak, ezért minden segítő szándékú kezet szívesen látnak lapáttal és vödrökkel felszerelkezve. A mai nap folyamán is folytatódik a munka, aki teheti, menjen segíteni. Köszönjük!

Please publish modules in offcanvas position.