Ez a weboldal a felhasználói élmény optimalizálása érdekében sütiket használ.

Epületek

Műemlékek

Hugonnay kúria: A Pázmándy család Kömlőd történetének legmeghatározóbb családja volt. Még a török megszállási idején, 1638-ban jutottak Kömlőd birtokába. Ők telepítették be a falut s mivel maguk református vallásúak voltak, így az új hitre tért embereket telepítettek az újjáépítendő faluba. A család három tagja is országgyűlési képviselő volt. A Dunántúli Református Egyházkerületnek két főgondnokot is adott a család Pázmándy József és  id. Pázmándi Dénes személyében. Ez a család volt az, amelyik mindig is meghatározó szerepet játszott a település életében. A család leghíresebb tagjai Kömlődön születtek és életük jelentős részét is itt élték. Hajdani birtokuk jelentősebb épülete ma már nem a Pázmándy nevet  viseli, hanem későbbi tulajdonosa révén Hugonnay kúria néven ismert a település központjában

Perczel ház: Feltehetően a Sárközy család építtette a 18. század végén, 1846 után került a Perczel család tulajdonába, a 19. század második felében a Szemerey család birtokolta. Téglalap alaprajzú, földszintes, nyeregtetős épület. Oromfalas utcai homlokzatán két, fekvő ovális padlásablakkal. Utcai és udvari homlokzatai faltükrökkel tagoltak. A háromszögű utcai oromfalon két fekvő ovális kis ablak, közöttük barokkos keretdísz.

Református templom:

Kömlődön - mint a többi hasonló kistelepülésen - a török idők előtt is állhatott valamilyen templom, bár erről nem maradtak fenn adatok, csupán a néphagyomány említi, hogy a falu 
elnéptelenedésekor, a törökök elől a település melletti ingoványba süllyesztették az egykori harangot. 
A reformáció térhódításával párhuzamosan elsősorban református hitű emberek népesítették be újra a falut. A betelepülő református nemesi családok mellett cselédek, zsellérek érkeztek, 
akik szintén felvették a református hitet. 
Az 1740-es esztendő előtt - mikortól is önálló anyaegyházként említik Kömlődöt, - már állott a mai templom elődje, egy akkor még nádfedeles épület. E templom elbontása után 1740 táján 
épült meg a mai templom eredetije, a kor törvényeinek megfelelően ekkor még torony nélkül. 
A templomhoz tornyot a szép toronysüveggel 1829-1830-ban építették. Ekkor magát a templomot is felújították. 
Templomunk tetőszerkezetét és padlásának teljes felújítását 1882-ben végezték el, amióta mai formájában látható. Kisebb felújítások a vakolaton és a belső térben is voltak az 1920-as 
években. A második világháború vihara a kömlődi templomot sem kímélte. A megszálló szovjet csapatok lóistállónak, majd moziépületnek használták. Az 1950-es évektől nemcsak a 
gyülekezet, de templomunk is pusztulásnak indult. Hosszú éveken keresztül nem volt lehetőség az épület karbantartására. Az 1980-as évek elején a templomtornyot átfestették, néhány kisebb bádogosmunkát elvégeztek rajta. A tetőt továbbra is az eredeti cserepek borítják. 1989-ben kerülhetett sor egy adósság régen várt törlesztésére, ekkor helyezhették el a az első világháborús emléktábla alá a második világháború vérzivatarában elvesztett kömlődiek emléktábláját. A templom toronysisakjának újbóli átfestésére 1997-ben került sor, ekkortól szürke színt visel e karcsú építmény. A templom belső berendezése követi a kálvinista, puritán szemléletet, fehérre meszelt falak, egyszerű padsorok, vörösre meszelt téglapadozat található benne. 
A szószékről számos kitűnő képességű prédikátor hirdette már Isten igéjét. A vörös márvány keresztelő kút és annak fából faragott fedele sok-sok darabra tört a szovjetek " 
vendégeskedése" idején. 
Az 1934-es feljegyzésekben számtalan értékes tárgy, úrasztali terítő szerepel, melyeknek azonban jelentős része megsemmisült. Egy keresztelői cinkanna, egy bortároló cinkanna, két úrvacsorai rézkehely, és egy úrvacsorai kis réztányér, még az 1700-as évek közepéből származik. A templomban található két fából készült persely közül az egyik 1791-ben készült. 
Templomunk számos, jelentős egyházi megemlékezésnek, rendezvénynek adott otthont fennállása óta. Többször rendezték itt a tatai egyházmegye közgyűléseit. 1837. július 5-8-ig itt tartották a Dunántúli Református Egyházkerület Közgyűlését, ekkor iktatták be főgondnoki tisztségébe a kömlődi származású id. Pázmándy Dénest, s ekkor szenteltek fel tizennégy prédikátort is.


Református parókia
:

A kömlődi parókia - melyet 1740-ben építettek, - ma már műemléképület, sok nagy tudású, jeles prédikátor otthona volt. E ház falai közt született a magyar irodalom két jeles 
személyisége, 1760-ban Pálóczi Horváth Ádám költő és műfordító, és 1814-ben Obernyik Károly színműíró. 
Rájuk emlékezik a parókia homlokzatán elhelyezett márványtábla. 
Az épületben egy kétszobás lelkészlakás található, Ezenkívül iroda és gyülekezeti terem található benne. A parókián belül található egy muzeális érdekesség, nyitott kéményű tűzhely. Ez nevezik " szent kemencének", ugyanis az úrvacsorai kenyeret csak itt lehetett megsütni. 

Emlékhelyek

A kömlődi temetőben: A kömlődi egyházközség tulajdonában három temető volt. Mivel a falu régtől fogva tiszta református vallású volt, nem is alakult ki más felekezeti, vagy önkormányzati temető. Soha nem jelentett ez gondot, még akkor sem, amikor jelentős számú katolikus vallású lakos telepedett le a faluban. Természetesen kivételt képezett az egy időben jelentős számú zsidóság, nekik saját temetőjük volt a régi református temető mellett. E zsidótemetőben temetkeztek a környező kis falvak zsidó családjai. Nekik egyébként saját iskolájuk és imaházuk is volt. A régi temetőben 1848-as honvédsír is található.

Magyar katonák sírjai (két helyszínen) a református temetőben: A környékbeli harcok során 12 magyar katona halt meg  Kömlőd környékén, 5 munkaszolgálatost pedig a temetőben kivégeztek. Három katona sírja ismert : Braun Ádám örm.; Kecskés Miklós tiz.; Varanka Ferenc. Ismeretlen helyen nyugszik: Buburucz János; Hager Ferenc honv.; Harer Károly örv.; Kemény László honv; Kiss Mihály lev.; Lakatos József örv.; Tóth János honv.; Varga Ferenc honv.; Varga Károly honv.

Magyar munkaszolgálatosok sírjai a református temetőben: Kivégezték őket 1945.01. 14-én: Braun László; Fenyvesi Imre; Gerőfi László; Leictner Ernő; Schönfeld Vilmos.

Szovjet katonasírok: A község körüli harcokban 95 katona esett el. Néhányat közülük – az idős kömlődiek elbeszélése alapján – a lakossággal való erőszakosság miatt kivégeztek. Emlékmű a református temetőben.

1848-as honvédsír: A református temetőben található az egykori szabadságharcos honvéd, Kövesdi József sírja.

Sárközy temető: A település legrégebbi temetője egy hektár területen helyezkedik el.  Ma csak néhány sírkő látható, köztük a Pázmándy család néhány tagjáé, valamint Sárközy József országgyűlési követ, dunántúli főgondnok sírja. Ma magánterület!

Zsidó temető: A környékbeli falvak zsidó lakosai ide temetkeztek. A régi református temető É-i. - ÉK-i szélétől mintegy 50 m-re található. Egyik rabbijuk Natonek József 1813-ban Kömlődön született, s a zsidóság Palesztínába való visszatelepüléséért munkálkodott. Ő a cionizmus egyik előfutárának tekinthető.

Hősök emléktáblái a református templom falán: Az itt elhelyezett táblák az I. és II. világháborúban elesettekről, valamint arról a tizenhét kömlődi katonáról emlékeznek meg, akik sohasem tértek haza a Don-kanyarból.

Trianon emlékhely: 2011-ben a templom megújulása alkalmából tartott ünnepi esemény részeként Trianoni emlékművet avattak Kömlődön

Hősök parkja: A park kialakítása 2003-ban kezdődött. Ekkor avatták fel a II. Magyar Hadseregnek a doni csatában elhunyt és eltűnt áldozataira emlékező márványtábláját. 2008 tavaszán készült el az 1848/49-es kopjafa, majd ősszel azt a kopjafát leplezték le, amely az 1956-os eseményekre emlékeztet, teljessé téve a park emlékhelyeit.

Millenniumi kő: Az államalapítás ezeréves évfordulója alkalmából 2000-ben felállított emlékmű a községháza előtt.

Pálóczi-Obernyik emléktábla: A református parókia falán elhelyezett tábla emlékeztet arra, hogy ott született Pálóczi Horváth Ádám költő és Obernyik Károly színműíró.

Perczel emlékhely: 2011-ben a falu egykori híres lakója, az 1848-49-es szabadságharc honvédtábornoka, Perczel Mór tiszteletére avattak emlékművet születésének 200. évfordulóján a Perczel család valamikori lakóépülete előtt.