Ez a weboldal a felhasználói élmény optimalizálása érdekében sütiket használ.

A Don kanyar

Január 12-én délután öt órakor kezdődött a megemlékezés a doni áttörés 77. évfordulója alkalmából.

A református templom harangjai szólaltak meg emlékezve a nemzet e szörnyű tragédiájára. Hasonlóképpen szólta ezek a harangok azokban az időkben is, de sajnos nem szólhattak negyven évig, mert az előző rendszer megtiltotta a megemlékezéseket. Pedig hősök voltak kik egykor ott a Don folyó mentén hazaszeretetből, hősiességből példát adtak, ők voltak, akik még életüket is feláldozták. Persze nem önkéntesen, de azok az idők nem az önkéntességről szóltak. Kényszerből voltak ők olyan távol hazájuktól, mégis életük és haláluk példát kell adjon a mai nemzedékeknek.

Az emlékezés a Himnusz közös eléneklésével kezdődött, majd Deák László, református segédlelkész emlékező szavaival szólt arról, hogy nincs talán olyan magyar család akit ne érintett volna 1943 telének tragédiája. Ő saját családjából hozott példát erre. Megemlékezése végén felolvasta az akkor elesett kömlődi katonák neveit.

Molnár Szabolcs és Molnárné Bogáth Edit egykori katonák emlékezéseiből olvasott fel ezek után.

A templomi megemlékezés a Szózat közös eléneklésével ért véget, majd az emlékezők csendben átvonultak a Hősök Parkjában lévő Doni emlékműhöz. Itt a résztvevők mécseseket gyújtottak melyeket az emlékmű talapzatán helyeztek el.

A sok éves hagyományhoz híven egy katonazenész trombitáján eljátszotta a Magyar Takarodót, melynek elcsendesedésével véget ért a megemlékezés. 

2020.01.13.