Második alkalommal hívta nemcsak a helyi, hanem környékbeli gazdákat is bormustrára péntek este a Kömlődi Hagyományápolók és Értékteremtők Társasága, de talán még maguk a szervezők sem számítottak arra, hogy a szíves invitálást ilyen szép számmal fogadják el. A mustrára érkeztek Szomódról, Dunaalmásról, Tatáról, Bokodról, Oroszlányból s végül 45, zömmel fehérbor várt arra, hogy a sorszámozott palackokból a poharakba kerüljön.

Egy oroszlányiakkal érkező svájci vendég, valamint Pinte Mária és Balogh Szilvia, a kárpátaljai Nagydobronyban élő önkéntesek révén nemzetközivé vált a program, amely alaphangulatát még a borok ízlelése előtt virtuóz marimba előadás teremtette meg Molnár Szabolcs katonazenész, ütős művésztanárnak köszönhetően.

Ilyen még nem volt Kömlődön, legalábbis az én emlékezetem szerint. Örülök neki, mert gazdagabbak lettünk lélekben – fejezte ki elismerését és köszönetét a produkciók után Hárskuti Attila, aki a művelődési házban egy hete nyílt Kálvin vándorkiállítást is a jelenlévők figyelmébe ajánlotta, a bormustra kapcsán pedig így fogalmazott: aki éretté vált arra, hogy szeresse, ízlelje a bort, az arra is kíváncsi, hogy milyen bort iszik, ami élteti és erőt ad ahhoz, hogy tovább foglalkozzon vele. Olyan embereket hívtunk meg, akik értenek hozzá, akiknek adunk a véleményére – mutatta be az értékelésre felkért, sokak által már régóta jól ismert Horváth Mihály tatai hegybírót és Németh Tibor bokodi gazdát. A szervező végül Gottfried Benjamin Hancke „A magyar bor dicsérete” című versével zárta gondolatait, melynek utolsó sorai így szólnak: Én azt hiszem, Kánában a mennyegzői bor, az is magyar földben termett valamikor.

Magas a kéntartalma, s van egy kis maradék cukor a háttérben, de ez jellemző az idei évjáratra, mert egy nagyon nehezen kezelhető év volt, még az erjedés is nagyon meleg időszakra esett. Ettől a túlmelegedéstől sok borhiba adódott – ezt már Horváth Mihály fogalmazta meg az első bor ízlelése után.

A hegybíró úgy vélte, hogy szinte mindenkinek van egy kis pincevaksága, azaz, aki gyakran kóstolgatja a saját borát, nehezebben veszi észre a kezdeti hibákat, ezért is fontos, hogy más véleményt is meghallgassanak a gazdák.

Ez a fejlődés útja, az ilyen rendezvények, amikor nem a versengés a cél, hanem, hogy beszélgessünk. Itt más kárából is lehet tanulni, az ügyességéből, profizmusából pedig erényt kovácsolni – emelte ki, s egy örökérvényű tanácsot is megosztott a jelenlévőkkel: ha észrevettünk egy kis borhibát, s kezeltük, akkor ne mi akarjuk megállapítani, hogy sikeresek voltunk, vagy sem, mert a gazda mindig is érezni fogja. Olyannal kóstoltassuk meg a nedűt, aki számára nem ismert a probléma. S ha ő nem érzi, akkor sikeres volt a beavatkozás.

A második kömlődi bormustra résztvevői ezúttal is hosszú órákon át ízlelték a pincék kincseit, gyűjtötték a személyre szabott tanácsokat, tapasztalatokat, hogy azokat megszívlelve jövőre még illatosabb, még zamatosabb borokat rejthessenek hordóik.

2012.12.09.