Minden bizonnyal a borongós időjárás miatti aggodalom tartott sokakat távol a Kömlődért Baráti Társaság által szervezett szombati, hagyományos bakancsos túrától. Fojtek Mihály viszont bízott az égiek kegyeiben, s nekivágott maroknyi kis csapatával a közel tíz kilométeres távnak, hogy a végén jóízűen fogyasszák el megérdemelt jutalmukat, a kacsanyak-pörköltet.

A nyugdíjas pedagógus ezúttal dűlőutakon vezette a túrázókat, s keletkezésük történetéről, a határterületek elnevezéseiről mesélt. Mint elhangzott, a dűlőutak kialakulásában a településirányok és a földterületek műveléséhez szükséges megközelítés játszott szerepet, s hogy a toronyiránt kifejezés valóban szó szerint értendő, hiszen régen – másmilyen tájokozódási eszköz nem lévén – a szomszéd falu tornya felé vették az irányt.

A Szikes dűlő elnevezés a valamikori savanyú talajra utalt, amelyen abban az időben volt, hogy kivirágzott a sziksó – ismertette Fojtek Mihály, megtoldva azzal, hogy régen a kömlődiek erős „í”-vel beszéltek, ezért Szíkes-nek ejtették. Az is kiderült, hogy az Ínséges út sem véletlenül kapta a nevét: az I. világháború utáni nyomorúságos időkben készült az árokkal együtt, hogy az emberek némi anyagiakhoz jussanak. A falusiak ragadtak ásókat, lapátokat, s a két kilométeres út elkészülte után rövidebb idő alatt lehetett közlekedni Kömlőd és Kocs között.

2013.05.26.