Emlékeztünk 1943. január 12-re és azt követő napokra, hetekre. Emlékeztünk azokra a kömlődiekre akik ebben az időszakban mérhetetlen szenvedésen mentek keresztül. Emlékeztünk azokra az elesett hősökre, aki messze idegenben adták életüket a harcmezőn.

A kömlődi református templom volt az a hely ahonnan még utoljára búcsút intettek családjaiknak, szeretteiknek azok a kömlődi hősök akiknek csak az odaút volt megírva.

Mai emlékezők ezért kezdjük a megemlékezést minden év január 12-én a templom falai közt.

A HIMNUSZ közös eléneklése után Szemeti Ferenc, tábori lelkész, ezredes emlékezett az egykori időkre. Felelevenítette az ottani nehézségeket, gyötrelmeket. Emlékezett a magyar katonára, aki a mérhetetlen túlerővel szemben is hősiesen harcolt. Elmondta azt is, hogy hosszú évtizedeken keresztül nem emlékezhettünk nemzetünk hőseire. Nekünk, ma élő nemzedéknek kötelességünk, hogy megőrizzük azoknak az emlékét, akik a legdrágábbat az életüket adták a hazáért.

Mi, kömlődiek ne felejtsük el a kömlődi hősöket, kötelességünk emlékezni rájuk.

Molnár Szabolcs, zenetanár, zászlós a következőkben egykori katona dalok eléneklésével emlékezett a 74 évvel ezelőtti eseményekre.

A SZÓZAT eléneklése után az ünneplők átvonultak a Hősök Parkjába, ahol mécsest gyújtottak a doni emlékmű talapzatán.

Tihanyi Ádám zenész, őrmester trombitán eljátszotta a Magyar Takarodó dallamait.

Bogáth István polgármester megköszönte minden emlékezőnek, hogy ezen az estén eljöttek és együtt lehettek. Az emlékműre vésett bibliai idézettel köszönt el a megjelentektől.

„Az igaznak emlékezete áldott”

2017.01.13.