Aranylakodalom
1974. május 25. és 2024. május 25., két dátum, mely között kerek 50 év telt el. 50 év, van, aki számára sajnos ennyi sem adatik meg az élettől, de ha ez az 50 év a szeretett házastárs mellett telik el jóban, rosszban, egészségben, betegségben, ahogy annak idején, 1974. május 25-én Senkár Imre és Veréb Zsuzsanna is ígérték egymásnak, az egyik legnagyobb ajándék az élettől. Nem is lehetett volna ezt a kerek évfordulót szebben megünnepelni, mint a közös fogadalmuk megújításával, ahol mindazok is jelen vannak, akikért ez az ötven év szólt, szerelmük gyümölcsei, gyermekeik és unokáik. Imre szabadkozik, hogy nem kellett volna ekkora feneket keríteni az egésznek, de Zsuzsa elmeséli, valójában Imre ötlete volt a megújítás, még ha először viccnek is szánta. A viccből pedig lett egy szép emlék, melyről az unokák is boldogan mesélhetik: „én ott voltam a mama és a papa esküvőjén!”
Ennek apropójaként beszélgettünk, és meséltek, és meséltek és meséltek a közös életükről.
Bokodon ismerkedtek meg 1972-ben, a Búcsúban, és abban mindketten egyetértenek, hogy szerelem volt első látásra. Akkor Imre éppen katona volt, de onnantól fogva rendszeresen járt udvarolni Zsuzsához Szákra motorral, ahol lakott. Szákon, egy rokonnál kezdték közös életüket, ahol szépen tudtak spórolni, Kömlődön telket vettek és építkezni kezdtek, „kölcsön nélkül”, hangsúlyozza ki Imre. Mindeközben jöttek a gyerekek, először Móni 1975-ben, Zsuzsi 1980-ban, harmadikként pedig Imi 1983-ban. ’81-ben sikerült beköltözniük a saját házukba. A hagyományos családi életet élték, Imre másodállást vállalt, nagyon sokat dolgozott, ez persze azzal járt, hogy keveset volt otthon, Zsuzsa pedig ellátta a háztartást a 3 kisgyerek mellett. Imre hegesztő inasként kezdte 1966-ban az Erőkarnál, majd a Hőerőműnél lakatosként dolgozott 1997 óta. Büszkén meséli, hogy rá mindig lehetett számítani, ő mindig mindenhol ott volt, ment ha kellett, megbízható volt. 1998-ban meg is kapta az iparági dolgozók kitűntetését, a Zeusz díjat. Zsuzsa 1970-től volt laboráns az Erőműben, majd 1985- től a kömlődi nevelőotthonban szakácsként dolgozott. Időközben felnőttek a gyerekek, Móni és Imi családot alapított, kirepült a fészekből, Zsuzsi lányuk még otthon lakik. Négy unokájuk született, 3 lány, ők is felnőttek már, Klaudia decemberben lesz 26, Szandra 23, Niki 16 éves, és egy kisfiúcska, Soma, aki októberben tölti a 6. életévét. Két év eltéréssel mentek nyugdíjba, 2009-ben és 2011-ben, Imre ment előbb. Sajnos mióta Imre nyugdíjas, a betegségek is jobban előjöttek, volt már egy komoly infarktusa is, de szerencsére jól van, dolgosan telnek otthon napjai. Szeret pecázni, Bokodon van egy stégje, de a kert a mindene. Egész nap kint tevékenykedik, rendbe tartja. Zsuzsa szeret utazgatni, szokott is a gyerekekkel, most is készül, de élete párját nem tudja rávenni. Imre szívesebben marad otthon, sőt meg is főz, ha kell. természetesen az unokákkal is szívesen töltenek sok időt.
A beszélgetés közben is érződött, hogy a hosszú évek alatt jól összecsiszolódtak, jól kiegészítik egymást, Imre néha morgós, Zsuzsa mosolygós, vidám. Visszatekintve az elmúlt ötven évre nem változtatnának semmin, így volt jó minden, ahogy volt.
Sok boldogságot kívánunk a kerek házassági évfordulóhoz és azt, hogy még sokáig legyenek így egymás mellett, erőben, egészségben, ugyanilyen szeretetben, boldogságban, s reméljük, hogy a 60.-ról is beszámolhatunk!
